Ismételten együtt emlékezett Hernádszentandrás és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapján a 62 esztendővel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt Kovács Béla emlékműve előtt.

A február 25-ei eseményen Üveges Gábor polgármester gondolatait követően Dr. Horváth Béla, az emléknap kezdeményezője, a Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Körének vezetője elmondta: 2000. február 4-én, a magyar Országgyűlésben így kezdte napirend előtti felszólalását: „Aki egy áldozatról is megfeledkezik, olybá tekintendő, mintha az összes áldozatról megfeledkezne". Folytatta: visszatekintve a múlt századra, láthatjuk, hogy két emberiségellenes ideológia, a barna és a vörös diktatúra szedte milliós áldozatait - mint mondta -, ezért kezdeményezte a Magyar Országgyűlésben, hogy a középiskolákban minden évben emlékezzenek meg a kommunizmus áldozatairól. Hozzátette: a kommunizmus áldozatainak számát a világban mintegy 100 millió főre becsülik.

A történészek szerint 1919 óta 1,6 millió magyart érintett közvetlenül a kommunista diktatúrák terrorja. Ezért fontos, hogy a magyar ifjúság ismeretanyagot kapjon a sztálinizmusról, a Rákosi- Gerő- Rajk- Farkas Mihály-féle magyarországi kommunizmusról: ismerni kell a malenkij robotot, a Gulágot, az 1950-ben felállított recski munkatábort, a kistarcsai internálótábort, a hortobágyi kitelepítést, a váci börtönt, Budapesten a rettegett Andrássy út 60-t, az ÁVH-t, az 1956-os forradalom hőseit és mártírjait. Meg kell ismerni azokat, akiket lekulákoztak, akiket a kommunista pártállam gáncsolt el szakmai előmenetelükben, s tudniuk kell a magyar parasztemberek otthonainak padlás-lesöpréseiről is, Kovács Béla kisgazda politikus elhurcolásáról, megkínzásáról és Szovjetunióba deportálásáról. 
Dr. Kovács János a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat főjegyzője elmondta: ez az ünnep nem a sebek önkínzó felszakítása. Ez a szembenézés napja. Annak bizonyossága, hogy az egyes ember öröme, fájdalma nemzeti dicsőséggé, vagy éppen gyásszá adódhat össze. Ez a nap az igazság kimondásának ünnepe. Ma érezzük, hogy arca, alakja, tartása van a nemzet lelkiismeretének. Hozzátette: Mindszenty József 8 éves rabságából szabadulva 1956-ban felolvasta első főpásztori üzenetét. Azt a néhány sort, amelyet milliók vártak. Még a drámai helyzetben sem vádolt, nem kiáltott elégtételért, hanem a pillanat kegyelmével, szelíd méltóságával bíztatott. Minden szava aggodalom és felelősség volt. 1948 novemberében, alig pár héttel letartóztatása előtt pedig így tett tanúságot: „Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos." Valami gyönyörű-végzetesen hasonlót mondott börtönből való szabadulása után a meghurcolt kisgazda politikus, Kovács Béla is: „Az én szenvedésem oly kicsi ahhoz mérten, amit a magyar népnek kellett elviselnie."
A főjegyző ünnepi beszéde után az áldozatokra emlékezve koszorúzásra került sor, majd Wass Albert: Magyar Cirkusz, és Ébredj Magyar! című versei idézték meg a honi valóságot.