Az Avas rendezési tervét akkor láttuk csak, amikor az út ügye kiderült. Az pedig elég későn volt már.

"A fenti megállapítással kezdi levelét – az Agora legújabb hozzászólását – Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet vezetője. A héten leközöltük Gyulai Iván korábbi levelét az Avas-tetőre tervezett park ügyében, majd a városháza kertészmérnöke, Czifrusz Natália érveit, amelyek azt indokolták, miért nem takarították el a területről a „letermelt” gallyakat, növényeket. Gyulai Iván most ezeket írja: „A parkkal kapcsolatban az a véleményem, ha az egész területet épített kertként akarják használni, az nagyon sok törődést és pénzt igényel. Egyszer van erre városi akarat és pénz, máskor nincs. Többnyire nincs. Gondoljunk arra, hogyan mentek tönkre azok a területek, amelyeket most vissza kívánnak állítani. Ezért azt hiszem, hogy a természetet kellene hagyni működni elsősorban, s minimális fenntartási munkákat kellene betervezni. Ennek legjobban a sztyeppmozaikos erdőfoltok felelnek meg, ahol a réteket évente kétszer kellene kaszálni, az erdőfoltokat pedig békén hagyni. Megtelepedett állatok Czifrusz Natália válaszához szeretném hozzáfűzni, hogy kedden, meg szerdán tényleg esik az eső. Mivel mindennap járok a területen, elmondanám, hogy legalább tíz olyan nap volt, amikor teljesen száraz volt a talaj. Az „önkéntesek”, akik kiválogatták a hasznosítható ágakat egy rozzant Opellal, s a hozzá csatolt utánfutóval szállították el a faanyagot. Bírta a terepet. Az ágak jelentős része elérhető a Mélyvölgyből és a Kilátótól vezető sétány útjáról. Különben a kivágott sarjakat a kivágással párhuzamosan kellett volna elszállítani, s nem megvárni, amíg mindenféle állat megtelepedik a sűrű ágak védelmében. Azok kerestek ott védelmet, akik a megritkított fák között elvesztették azt. Belenyúltak... A sarjakkal kapcsolatban megjegyezném, hogy azért lesz ilyen jelentős az új sarjak megjelenése, mert túlbontották a területet. Ha ezt nem tették volna, akkor a magától növekvő állomány önmagát szabályozza a fényviszonyoknak megfelelőn. Vagyis a természetes szukcesszióba nyúltak bele, amely a maga útján elvezetett volna egy erdőfolt kialakulásához. Az óvatosabb megbontás kevesebb új sarjat, s még kevesebb elszállítani való ágat eredményezett volna. Azt sem kellene elfeledni, hogy az ágak elszállítása sem lesz költségmentes és környezetkímélő. Ha valaki ezt is tekintetbe vette volna, bizonyára nem végeztet fölösleges munkát...” " (Forrás: www.boon.hu)