Akad bérlakás, de milyen... és drágán
Sokaknak már az is megoldhatatlan feladat, hogy letegyék a kauciót.
Elég volt néhány gondolat és információ erejéig felvetnünk a bérlakáshoz jutás témáját lapunkban, máris indulatos, illetve panaszos olvasói reakciókkal szembesülhetnek a téma illetékesei.
Nagyon sok családnak minimális az esélye, hogy lakható otthonhoz jusson, megfizethető áron. Az önkormányzat (azaz a MIK) kínálta úgynevezett szociális bérlakások sem javítanak érezhetően a helyzeten: ezek sem lényegesen olcsóbbak, mint a többi; sokaknak nincs meg a kellő, azaz a pályáztató által megkívánt jövedelmük (ami alapján a hivatal szerint elvárható, hogy fizetni tudják a díjat); ilyenolyan okból hiányzik a minimum ötéves folyamatos ittlakás. Van, akivel a papírok beadásakor közlik: ne várjon semmit... Talán majd évek múlva. És ne feledjük, egy-egy lakásra való igény bejelentésekor kauciót kell letenni - sokaknak már ez megoldhatatlan.
Nem éri meg
Olyasvalakit szólaltatunk meg, aki az elmúlt években többször is keresett albérletet Miskolcon. Egy fiatalember tapasztalatai következnek:
Nem nehéz Miskolcon lakást találni. Nem nehéz olcsót találni - Sopronhoz vagy Budapesthez képest legalábbis. Az itteni árak jóval alacsonyabbak, más kérdés, hogy a helyi viszonyok között mégis nehezen megfizethetőek. Ugyanakkor ha valaki kész volna többet fizetni a minőségért, akkor sem talál jó ajánlatokat. Afféle normális, polgári albérlet nincs a piacon, igényesen felújított, berendezett lakást lehetetlen találni. A tipikus ajánlat az igénytelen, bútorozatlan két-három szobás otthon harmincezer plusz rezsiért; esetleg van benne pár öreg szekrény. És még így is, mire az ember felhív pár hirdetést, tízből legalább hat már elkelt. A fővárossal szemben a telefon másik végén nem közvetítő cég jelentkezik. I
Itt inkább olyan családok adnak ki lakást, amelyek például örökség útján hozzájutottak, van hol lakniuk, és szeretnének egy kis hasznot húzni belőle; lehetőleg minél többet. Se nem gazdagok, se nem szegények, és ők még jobban félnek a dologtól, mint a bérlő. Utóbbinak nem is nagyon van mitől tartania. A szerződést a tulajdonos fogalmazza meg, arra szolgál, hogy az ő érdekeit védje. És a tanulság a végén? Hogy nem éri meg lakást bérelni. Amit az ember havonta másnak fizet, azt a saját lakásának hiteltörlesztésére is fordíthatná. Bár most, hogy a lakáshitel feltételei romlottak, biztos megint fellendül a bérlakáspiac.
KLICK
Nagyon sok családnak minimális az esélye, hogy lakható otthonhoz jusson, megfizethető áron. Az önkormányzat (azaz a MIK) kínálta úgynevezett szociális bérlakások sem javítanak érezhetően a helyzeten: ezek sem lényegesen olcsóbbak, mint a többi; sokaknak nincs meg a kellő, azaz a pályáztató által megkívánt jövedelmük (ami alapján a hivatal szerint elvárható, hogy fizetni tudják a díjat); ilyenolyan okból hiányzik a minimum ötéves folyamatos ittlakás. Van, akivel a papírok beadásakor közlik: ne várjon semmit... Talán majd évek múlva. És ne feledjük, egy-egy lakásra való igény bejelentésekor kauciót kell letenni - sokaknak már ez megoldhatatlan.
Nem éri meg
Olyasvalakit szólaltatunk meg, aki az elmúlt években többször is keresett albérletet Miskolcon. Egy fiatalember tapasztalatai következnek:
Nem nehéz Miskolcon lakást találni. Nem nehéz olcsót találni - Sopronhoz vagy Budapesthez képest legalábbis. Az itteni árak jóval alacsonyabbak, más kérdés, hogy a helyi viszonyok között mégis nehezen megfizethetőek. Ugyanakkor ha valaki kész volna többet fizetni a minőségért, akkor sem talál jó ajánlatokat. Afféle normális, polgári albérlet nincs a piacon, igényesen felújított, berendezett lakást lehetetlen találni. A tipikus ajánlat az igénytelen, bútorozatlan két-három szobás otthon harmincezer plusz rezsiért; esetleg van benne pár öreg szekrény. És még így is, mire az ember felhív pár hirdetést, tízből legalább hat már elkelt. A fővárossal szemben a telefon másik végén nem közvetítő cég jelentkezik. I
Itt inkább olyan családok adnak ki lakást, amelyek például örökség útján hozzájutottak, van hol lakniuk, és szeretnének egy kis hasznot húzni belőle; lehetőleg minél többet. Se nem gazdagok, se nem szegények, és ők még jobban félnek a dologtól, mint a bérlő. Utóbbinak nem is nagyon van mitől tartania. A szerződést a tulajdonos fogalmazza meg, arra szolgál, hogy az ő érdekeit védje. És a tanulság a végén? Hogy nem éri meg lakást bérelni. Amit az ember havonta másnak fizet, azt a saját lakásának hiteltörlesztésére is fordíthatná. Bár most, hogy a lakáshitel feltételei romlottak, biztos megint fellendül a bérlakáspiac.
KLICK