A belvárosi kereskedők, nemkülönben a vasárnap a főutcán sétálók általános tapasztalata az lehet, hogy bár mögöttünk van a bronzvasárnap, "messze" még a karácsony.

A karácsonyi vásárlási láz három nevezetes dátuma közül túlvagyunk az elsőn. Ez nem jelenti, hogy a hétvégén a miskolciak (és ideutazók) elárasztották volna a boltokat, áruházakat, hipermarketeket. A Széchenyi utcán a villanyrendőrtől az Ady hídig végighaladva lapunk munkatársai azt láthatták, hogy egy adott pillanatban legfeljebb néhány százan tölthették idejüket a belvárosban sétálva.

Az üzletek nyitva tartása is követte a trendet: többségük zárva volt ezen a napon, nyitott boltokat inkább csak a Centrum áruház övezete felé közeledve találhattunk. Ezek sem voltak "dugig" reménybeli vevőkkel: a cipő-, ruha-, ékszer- és könyvesboltok jellemzően üresen tátongtak - nem az árukészletre értve természetesen az ürességet.

Lejárják a lábukat

Mert áru szemmel láthatóan volt, van bőven, ám kevés irántuk - egyelőre - az érdeklődés. Korántsem szakmai igényű tanulmány révén szerzett benyomásainkat a megkérdezett árusok is megerősítették, igaz, nem szívesen tették; nehéz volt olyan kereskedőt találnunk, aki szívesen számolt volna be személyesen lapunk hasábjain a pangó üzletmenetről.

- Ugyanaz a helyzet, mint tavaly. Az emberek jönnek, nézelődnek, de ennyi az egész - mesélte érdeklődésünkre a belváros legújabb időkbeli középpontjába eső Bató-ház egyik üzlettulajdonosa. - Láthatóan van egy kis pénzecskéjük, azt kell huszonhat felé szortírozniuk... Lejárják a lábukat, hogy sikerüljön karácsonyi ajándékot találniuk.

Egyre később jönnek

Békési János, mint elárulta, immár tucatnyi esztendeje tart fenn üzletet a Széchenyi-Corvin kereszteződésében. A több mint egy évtized alatt pedig megfigyelhető: a vásárlók egyre később vágnak bele az ajándékok beszerzésébe.

- Korábban már december elején megélénkült a forgalom. Mostanában bronzvasárnapon semmi, ezüstvasárnapon semmi - csak utána. Előfordul, hogy valaki egy kis pénzzel megelőlegezi az árut, mondván, majd 15-e után kap fizetést. Ebben a helyzetben kereskedőként úgy érzem, az én felelősségem, hogy a kevéske pénzért ne gagyi árut adjak - ad valamiféle ars poéticát Békési János.

(Boon)