Az Avas lehetne Miskolc kalapján a bokréta, még akkor is, ha a hegy javát már ledarálta egy lakótelep…

"Több évtizednyi csendes enyészet után az Avas mostanság éledezni kezdett. Talán a jóisten is így akarja, mert hirtelen egy szenzációs régészeti lelet irányította a közfigyelmet a hegyoldalra. De a pincesorokon is megélénkült az ingatlanforgalom, újra sikk pince-, présháztulajdonosnak lenni – vagy legalábbis jónak remélt befektetés.

Kétségtelen, hogy a pezsgést alapvetően az indította el, hogy a városháza elkezdett foglalkozni az Avas fejlesztésével.

Ma belváros a hegy

A történelmi Avas védelme, új tervek születése, mind azt üzenték a városlakóknak, hátha most megmozdul valami. Minden városfejlesztő szakember tudta, hogy egyszer eljön az Avas ideje, ugyanis a város körbenőtte a hegyet, amely ma a belváros része lett pincesoraival, temetőjével, kálváriájával, templomával, kilátójával.

Az is jelentős lökést adott az ügynek– bár ennek sokan nem örültek –, hogy az Avas rendezési tervével összefüggésben egy útépítés borzolta fel a kedélyeket.

Az útmizéria

Minek egy új út a tetőre az autóknak is, amikor kettő van jelenleg is más irányból? – kérdezték a városlakók, és a szenvedélyes vita vége az lett, hogy sétány lesz csak. Ha lesz – merthogy sétányból is van négy. Igaz, ugyanakkor ha nem lettek volna az útépítési előmunkálatok, nem lettek volna meg a régészeti leletek sem – amelyek lehet, hogy az Avas jövőjét jelentik.

Csakhogy a hegy jövőjének ügyében rengeteg érdek és érv ütközik: a pincetulajdonosoké, a természetvédőké, a már ott lakóké, a városlakóké és így tovább.

Ne pusztuljon tovább

Ezt is megpróbáljuk legalább a kölcsönös megismerés szintjére hozni a lap és internetes vitafóruma, az Agora segítségével. De legalább annyit szeretnénk elérni, hogy amíg a tervezett fejlesztések okán zajlik a vita, ne pusztuljon tovább a hegy, ne tűnjön el a növényzet, ne váljék szemétlerakóvá az egész tető.

Mert az a tapasztalatunk – tervek jönnek-mennek, de az értékeinket állandó és kitartó munkával kellene ápolni. S ez az, amiben sajnos rettentő gyengék vagyunk…"

(Forrás: www.boon.hu)